Felavattuk a szegedi légónak és a légitámadások áldozatainak készült emléktáblát

A mai napon, 2014. június 1. napján 10.45-től kezdődő avatóünnepségen felavattuk a szegedi hatósági légoltalom és a II. világháborús légitámadások áldozati emlékére készült emléktáblát.

Az emléktáblát Oláh András Pál történész kezdeményezésére a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány állította, melyet Haág Zalán önkormányzati képviselő és Szeged Megyei Jogú Város támogatott.

Az eseményről az első sajtóhírek itt olvashatóak (Képekkel!)

A szegedi városi TV riportja itt olvasható (Képekkel!)

Oláh András Pál az ünnepségen elmondott beszéde alább olvasható:

"Hölgyeim és Uraim, tisztelt vendégek!

Az I. világháború végére a legtöbb hadviselő ország légiereje önálló fegyvernemmé fejlődött, a repülőgép pedig pusztító fegyverré vált. Addig, amíg a környező hatalmak rohamosan fejlesztették az önálló légierejüket, Magyarország teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, hiszen a Trianoni béke alapján:

„Magyarország haderejének katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet, kormányozható léghajót megtartania nem szabad.”

A légoltalom a légitámadások veszélyeinek csökkentésére, a károk elhárítására és megelőzésére létrehozott szervezet volt.

Az országos légoltalom, más néven „passzív légvédelem” története az 1935. évi törvényi szabályozással vette kezdetét és a keretei 1939-re álltak fel, a szegedi pedig ezzel párhuzamosan, 1936-tól bontogatta szárnyait.

A szervezet úgynevezett „német mintára” épült fel, amelynek lényege az volt, hogy az állam által irányított hatósági légoltalmat és a lakosság önvédelmét egymásra építve lépcsőzetesen, egymást követően hozták létre.

A gyakorlati megvalósítás csak a gazdasági világválság leküzdése után, a külföldi államokhoz mérten több éves késéssel kezdődhetett meg. A magyar légoltalomnak számos nehézséggel kellett szembenéznie, hiszen országos jelenség volt az anyagiak és a tőke hiánya, amelyet Szegeden további, a fejlődést nagy mértékben gátló tényezők is súlyosbítottak, így például a óvóhelynek alkalmas pincék, vagy a megfelelő mennyiségű oltóvíz hiánya.

A szegedi hatósági légoltalom 1941. áprilisában esett át a tűzkeresztségen, amikor a jugoszláv bombázórajok okozta károkkal kellett szembenéznie, azonban az igazi próbatétel az 1944. évi angolszász légitámadásokkal következett be.

A szegedi légoltalom, illetve a légoltalmi szolgálatosok nem voltak teljesen felkészülve erre a megmérettetésre, azonban a bátor önfeláldozás, a segítségnyújtás, ami őket hajthatta arra érdemesült, hogy az utókor tiszteletét kifejezve meghajoljon a tetteik előtt.

Ezek a tettek szöges ellentétben állnak azzal, midőn az egyik ember a másiknak oly szörnyű szenvedést tud okozni önző hatalmi érdekből, gonoszságból, irigységből, türelmetlenségből, a másik meg nem értéséből, vagy egyszerűen csak tudatlanságból.

Ezek az emberek átlagemberek voltak, de a tetteik hősökké emelték őket. A hősökre pedig emlékeznünk kell! Az emlékezés és tiszteletadás pedig az utókor, a mi kötelességünk!

A légoltalom tovább él, velük van, hiszen az utódszervezetei, így a katasztrófavédelem, a mentők és a rendőrség ugyanazt a munkát hivatottak elvégezni: Az átlagemberek élete és vagyoni biztonsága felett őrködnek.

Ezért a tisztelet mindenki részéről őnekik is kijár!

Regóta küzdök azért, hogy a légoltalomnak és a légitámadások áldozatai emlékének legyen Szegeden méltó emlékhelye, ez a mai napon végre beteljesedett.

Ezért amellett, hogy örömet és elégedettséget érzek, nagyon hálás is vagyok érte mindazoknak, akik ezt lehetővé tették! Nagyon köszönöm mindannyiójuknak!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!"

(Oláh András Pál, 2014. június 1.)